2010. március 7. - Nagyböjt 3. vasárnapja

Abban az időben: Odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról
hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette. Erre
Jézus megjegyezte: "Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek
voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak? Mondom nektek: nem!
De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt
gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony
és megölte őket, bűnösebbek voltak a Jeruzsálemben élő többi embernél?
Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is
mindnyájan."
Aztán egy példabeszédet mondott. "Egy embernek fügefa volt a szőlőjében.
Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt
vincellérjéhez: Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen a
fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így
válaszolt: Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha
terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod."
Lk 13,1-9

Elmélkedés:

Tekints rám irgalmas tekintettel!
A mai vasárnap evangéliumi részlete szerint Jézus két tragikus esetre
emlékezteti hallgatóságát. Mindkettő a közelmúltban történhetett, s az
embereknek minden bizonnyal tudomásuk volt róluk. Az egyik tragikus
esemény az volt, hogy a római helytartó, Pilátus, a jeruzsálemi templomban
áldozatbemutatás közben Galileából érkező zarándokokat mészároltatott le.
A másik esemény szintén megdöbbentő volt: Siloámban egy ledőlt torony
tizennyolc ember halálát okozta. E két tragikus esemény hírét Jézus arra
használja fel, hogy az embereket bűnbánatra indítsa. Senki ne gondolja,
hogy az áldozatok bűnösebbek voltak!

Ha Jézus ma, azaz 2010. márciusában mondaná el ezt a figyelmeztető
beszédét, bizonyára ez a következőképpen hangzana: "Azt gondoljátok, hogy
az a több mint 110 ezer haiti lakos, aki január közepén egy földrengés
következében meghalt, bűnösebb volt mint többi Haitiben élő ember? Mondom
nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is
mindnyájan. Vagy azt gondoljátok, hogy chilei földrengés 802 áldozata
azért járt így, mert bűnösebb volt, mint ti? Mondom nektek: nem! De ha nem
tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt
gondoljátok, hogy az az ötven ember, aki az elmúlt héten Nyugat-Európában
a pusztító szélvihar miatt életét vesztette, bűnösebb volt, mint ti?
Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is
mindnyájan.

Az evangéliumot és Jézus szavait azzal a szándékkal próbáltam
aktualizálni, hogy megértsük: a bűnbánatra szóló felhívás napjainkban is
időszerű, nekünk is szól. Miközben mások bűneit sokszor kárörvendően vagy
elítélően emlegetjük, bűnösségünk felfedezése fájdalmas tapasztalat
számunkra és nehezünkre esik a szembenézés személyes bűneinkkel. Első
reakcióként azonnal menekülnénk a kínos helyzetből, mintha nem tettünk
volna semmi rosszat, semmi bűnt, s próbálunk kibújni a felelősségvállalás
alól. De lelkünk mélyén mégis bánt minket, hogy bűnt követtünk el,
legalábbis akkor, ha helyesen működik lelkiismeretünk, s figyelmeztet
minket. Sokan hangoztatják manapság: "nincs bűnöm, nem vagyok semmiben
bűnös, nem érzem magam bűnösnek". Valóban, a bűnösség tagadása után hosszú
időbe telik, amire az ember hajlandó elismerni legalább önmagának, s azt
követően Istennek, hogy bűnös.

Ebben a folyamatban súlyos lelki teherként nehezedik az emberre, hogy
bűneiért vállalnia kell a következményeket, s valamilyen igazságos
büntetésre számíthat. Bűntudatra ébredve jogosan tart az isteni ítélettől.
Ha csak a bűntudatról, a lelkiismeretvizsgálatról, a bűnök megvallásáról
lenne szó, valóban csak a félelem és a rettegés maradna számunkra.
Mindezek egyoldalú hangsúlyozása azonban azt a veszélyt rejti magában,
hogy túlzottan bűneinkbe temetkezünk és megfeledkezünk Isten irgalmáról.
Pedig a kétségbeeséstől éppen az irgalmasság, a megbocsátás menthet meg
bennünket. Az áruló Júdás szörnyű tette után bűntudatra ébredt, de nem
látta meg az irgalom útját, mint egyetlen kivezető utat. Péter apostol
tagadása is súlyos bűnnek számít, de ő bűnösségének felismerésekor
észrevette Jézus irgalmas tekintetét. A főpap házának udvarában háromszor
is azt állította, hogy nem ismeri azt az embert, akit éppen kihallgattak,
de ekkor Jézus "hátrafordult és rátekintett Péterre" (Lk 22,61). E
tekintetből azonban nem elítélés, hanem megbocsátás sugárzik.

A bűnbánatra való felszólítás az evangélium középpontja, s éppen ezért az
evangéliumról szóló igehirdetésnek is a központi témája. Szent Márk
írásának kezdetén olvashatjuk: "Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az
evangéliumban!" (Mk 1,15). Nyilvános működésének idején többször elhangzik
Jézustól a bűnbánatra hívás, s mennybemenetelekor utolsó tanítása is erről
szól: a meghalt és feltámadt Krisztus "nevében megtérést kell hirdetni a
bűnök bocsánatára Jeruzsálemtől kezdve minden népnek" (Lk 26,47). S
ahogyan Jézus a bűnbánatra való felhívással együtt az irgalmas Atyáról is
tanított, illetve tanúságot tett, ugyanígy az igehirdetésnek is a bűnbánat
mellett Isten megbocsátó szeretetéről kell szólnia, mert csak így válhat
igazi örömhírré az emberek, a bűnösök számára. Ha ezt megértjük, akkor a
szentgyónás nem egy kötelezően elvégzendő cselekedet lesz számunkra, hanem
rátalálás az irgalmas Atyára.
(c) Horváth István Sándor



Imádság:

Uram, Jézus, taníts meg engem arra, hogy ne akarjak mások felett
ítélkezni, hanem igazságosan ítéljem meg cselekedeteimet. Ébredjen bennem
bűntudat és bűnbánat! Ugyanakkor sose feledkezzek meg arról, hogy irgalmas
Istenként mindig kész vagy megbocsátani nekem. Azzal a bizalommal sietek
feléd, hogy nálad nem csak igazságos ítéletre számíthatok, hanem rátalálok
irgalmas szeretetedre is. Hiszem, hogy bármily nagyok is bűneim, nagyobb a
te irgalmad és kegyelmed. Tekints rám, Uram, irgalmas tekinteteddel!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Ez a cím védelemre kerül a spamrobotok ellen, engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. március 6. - Szombat

Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt.
A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. "Ez szóba áll
bűnösökkel, sőt eszik is velük" - mondták. Jézus erre a következő
példabeszédet mondta nekik:
"Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szóit apjához:
Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük
vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment
egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor
mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is
nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az
kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna
gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába
szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben - mondta -, én
meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki; Atyám,
vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy
fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. Azonnal útra is kelt, és
visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a
szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú
megszólalt: "Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem
vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz." Az atya odaszólt a szolgáknak:
"Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az
ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le.
Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és
megkerült." Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a
házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és
megkérdezte: Mi történt? Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt
borjút, mivel épségben visszakapta őt - felelte a szolga. Erre az
idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött és
kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve
szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még
egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most
pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött,
hizlalt borjút vágattál le neki.
Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De
most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és
most életre kelt, elveszett és újra megkerült."
Lk 15,1-3.11-32

Elmélkedés:

A tékozló fiú jól ismert példázatáról szól a mai evangélium, amely
történet bemutatja a fiú elvágyódását otthonából és visszatérését az atyai
házba. Nem szabad elítélnünk a fiút, aki fejlődésének egy bizonyos
szintjén változást akar, és saját kezébe veszi sorsa irányítását. És ne
gondoljuk azt, hogy ez a gondolkodásmód távol áll tőlünk, mert bizony
bennünk is felszínre tör időnként. S ezt a vágyunkat Isten tiszteletben
tartja, hiszen ő adott mindannyiunknak szabad akaratot. De ahogy a fiú nem
tudott boldogulni atyja nélkül, ugyanígy mi sem találhatjuk meg
boldogságunkat Isten nélkül. Isten türelmesen vár ránk, várja, hogy
tékozló útjaink után visszainduljunk felé, várja, hogy visszataláljunk
hozzá, aki mindig szeretettel és irgalmasan fogad minket.
(c) Horváth István Sándor



Imádság:

Mindenható Úristen, aki gondviselésed eszközeiül gyarló embereket
választván, ily módon is kitünteted isteni hatalmadat a világ
kormányzásában, áraszd ránk kegyelmedet, hogy ki imádva elismerem benned a
legfőbb hatalmasságot és minden hatalom kútfejét: annak általad rendelt
egyházi és világi képviselőit köteles engedelmességgel tiszteljem, s így
isteni törvényednek készséggel hódolva, teljesítsem szent akaratodat.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Ez a cím védelemre kerül a spamrobotok ellen, engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. március 5. - Péntek

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek:
"Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt
telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott, és
őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és elutazott.
Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a
termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket
összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más
szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak.
Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: "A fiamat csak megbecsülik!"
Amikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz:
"Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!" Meg is
ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték. Amikor megjön a szőlőskert
ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal?" Ezt válaszolták:
"Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik
idejében átadják neki a termést."
Jézus így folytatta: "Nem olvastátok soha az írásokban: "A kő, melyet az
építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben
csodálatos ez!" Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek,
és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét." A főpapok és
a farizeusok hallották a példabeszédet, és megértették, hogy Jézus róluk
beszél. El akarták fogni, de féltek a néptől, mert mindenki prófétának
tartotta.
Mt 21,33-43.45-46

Elmélkedés:

A szőlőmunkások gonoszsága nyilvánvaló, s nem csak szándékuk az, hanem
mindez cselekedetben is megnyilvánul. E gonosz emberi magatartás sérti
Isten jóságát, aki mégsem elsősorban a gonoszok megbüntetésére figyel,
hanem keresi az új lehetőséget. Új munkásokra akarja bízni tulajdonát, új
emberekre akar építeni, olyanokra, akik engedelmesek iránta. Isten azért
küldi el Fiát, Jézust a világba, hogy ő mutasson nekünk példát az
engedelmességre, a mennyei Atya akaratának tökéletes teljesítésére. A
böjti időben Isten új lehetőséget kínál fel nekünk a bűnbánat és a
megtérés által, meghív minket, hogy jó munkásai legyünk.
(c) Horváth István Sándor



Imádság:

Urunk, irgalmas Isten, adj nekünk alázatosságot, reményt és erős hitet!
Add hogy a szeretet Lelke, a te Lelked ékesítsen minket. Segíts egymáshoz
tiszta szeretetben közelednünk, mert ez minden parancs foglalata és
beteljesítése.
Segíts, hogy a békesség és az egyetértés fiai lehessünk, és így méltók
legyünk rá, hogy boldognak nevezzen minket szent Fiad!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Ez a cím védelemre kerül a spamrobotok ellen, engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. március 4. - Csütörtök

Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak: "Volt
egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan
lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag kapuja
előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a
gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák
jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám
kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor
nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén
Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt,
hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm
ezekben a lángokban. Fiam - felelte Ábrahám -, emlékezzél rá, hogy milyen
jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő
itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek
nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon,
se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám -
kiáltotta újra -, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él.
Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek
helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra
hallgassanak. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki,
a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának. Ő azonban így
felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor még ha a halottak
közül támad is fel valaki, annak sem hisznek."
Lk 16,19-31

Elmélkedés:

Jézus nagyon személetes példázatot mond a szegényről és a gazdagról.
Könnyen magunk elé képzelhetjük a jelenetet, amint a gazdag bővelkedik
mindenféle evilági jóban, a szegény pedig teljes nélkülözésben él.
Kettejük között láthatatlan módon éles határ húzódik, s ez a határ nem
átjárható. A szegény Lázás számára nem látszik lehetőség arra, hogy
kiemelkedjen sanyarú sorsából, a gazdag pedig nyilvánvalóan nem akarna
szegénnyé válni, mert akkor nem élvezhetné tovább előnyeit. A túlvilágon
is éles határ húzódik kettejük között, amely szintén nem átjárható egyik
oldalról sem. De itt már a szegénynek van jobb sora, élvezheti Isten
jelenlété, míg az, aki a földön dúsgazdag volt, most egészen szegény,
nincstelen, mert nem övé az Istennel való közösség. Az evilági bővelkedés
könnyen akadálya lehet az üdvösségnek.
(c) Horváth István Sándor



Imádság:

Ahová állítasz, ott szolgállak
Ahol megsejtelek, megcsodállak
Amim van, azért magasztallak
Amim nincs, azért nem zaklatlak
Ami a dolgom, azt csinálom
A jó szót érte sose várom
Ha nem sikerül, nem kesergek
Isten nevében mindent újra kezdek
Csak egyet kérek minden áron :
Jöjj el értem, ha jön halálom,
Uram, Megváltóm, Királyom.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Ez a cím védelemre kerül a spamrobotok ellen, engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium